Mit is írjak első bejegyzésként Lizáról? Hát persze hogy azt, hogy ő egy kis tündér. Minden szülő ezt mondja, mert mindegyiknek a saját gyereke a legszebb, legaranyosabb, legkedvesebb.
Mivel azonban Liza prána-baba, így vizsla szemmel követjük, mennyire látszik ez rajta. Csaknem végig a terhesség alatt jártunk prána energia kezelésre "prána nagymamájához", Földi Erzsihez (őt meg lehet találni a prána padláson), és mi magunk is sokszor adtunk neki energiát. Azt mondják, sok kis léleknek nehezére esik átvészelni azt az időszakot, amíg hozzászokik, hogy egy ilyen pici, tehetetlen testbe került. A zaklatott babák ezért sírnak sokat, sajnálják magukat. Hát, Liza egyáltalán nem ilyen. Nem vesszük észre rajta, hogy zaklatná a tény, hogy ide pottyant közénk. Persze sír ő is, de csak ha baja van. Amit aztán hamar meg is szüntetünk. Kivéve persze a pocakfájást, mert azt azért nem tudjuk annyira gyorsan kezelni.
Hogy melyik sírást hogyan kell értelmezni, abban már 4 napos korában sokat segített nekünk ez a könyv:
