Liza naponta kétszer kap anyatejet, négyszer pedig tápszert. Jó lenne változtatni az arányokon, de egyelőre sajnos csak ennyi megy.
Még nem adtam fel, hogy egyszer még visszatérünk a mellből szoptatásra… Az sem lehetetlen, hogy valakinek több hónapon át legyen megfelelő "hozama" kizárólag fejéssel. Szerencsére Liza nem utálja a tápszert.
Néhány szó a velünk egy cipőben járó anyukákhoz:
Én úgy gondolom, ha az ember már bőg, ahányszor mellre teszi a gyerekét, és rettegéssel tekint minden szoptatás elébe, azt a baba is megérzi. Én már azt vettem észre, hogy ahogy harapja a mellemet, én önkéntelenül is szorítom a nyakát… A világon a legegyszerűbb dolog messziről okosnak lenni, és bizony a szoptatás pont egy olyan kérdés, amiben minden szomszédasszonynak, nagynéninek, volt kolléganőnek van egy okos szava. Aztán a kismama meg szív - ha már a baba nem teszi.
Lizán azt látjuk, sokkal nyugisabb egy-egy etetés közben, mint amikor még mellből próbált erőlködni. Nyilván azt is érzi, hogy aki eteti, az is nyugodtabb. Ennél fontosabb pedig nekem nincs.
