Sajnos az etetés nem úgy megy nálunk, ahogy az az ideálisnak nevezett eset. Nem annyira jó dolog erről beszélni, de mivel a helyzet nem egyedi, így leírom, hátha más, elkeseredett anyukák is rátalálnak Liza és az én történetemre.
Az úgy kezdődött, hogy születése után Liza rögtön szopott. Boldogok voltunk, hogy simán ment, és hogy megkapta azokat az ellenanyagokat, amik ilyenkor annyira fontosak. De később már nem mentek a dolgok ennyire simán…
Liza egy-két szívás után várta, hogy a tej ömöljön a szájába, de ez az első napokban nem így történt. Mindent csináltam, ittam, ettem, homeopátiás szert szedtem, hogy belövelljen a tej, addig meg az előtejjel kínálgattam. Annyira mégsem lehetett hatékony a dolog, mert Liza 4 nap alatt születési súlya 10%-át elvesztette, és a kórházból úgy jöttünk haza, hogy lényegében 3-szor evett többé-kevésbé normálisan. Itthon folytattuk a küzdelmet, aminek nagy fájdalmak és - ehhez mérten különösen - kevés szopott mennyiség lett az eredménye. Kénytelenek voltunk áttérni kicsit cumisüvegre, hogy jobban egyen a gyerek.
A kevés tejet ugyanis nehezítette még egy dolog: Liza azonnal akarja, amit akar. Ő nem szív 10-et feleslegesen, hogy majd a 11. szívásra jöjjön a tej…
Itt léptek be a képbe az okosok: minden ismerős kezdte a riogatást azzal, hogy "ha most cumit kap, többet nem fog mellből enni!" és hasonlók. Így drasztikus lépésre szántuk el magunkat: nem kapott enni, csak ha a mellből volt hajlandó szopni. Majdnem egy napba telt, mire annyira éhes lett, hogy elkezdett szívni a mellből. Örültünk, de ez az öröm nem tartott sokáig. Ugyanis elkezdtük mérni, hogy mennyit eszik. Egyik alkalommal, amikor véraláfutást szívott a mellbimbón, a mérleg azt mutatta, hogy Liza az akció során veszített a súlyából…
A helyzet egyre romlott. Mígnem megmértük Lizát születése után közel 2 héttel (amikorra a Nagykönyv szerint vissza kellett volna nyernie születési súlyát). Ledöbbentünk, ugyanis tovább fogyott. Szegény Liza, mint egy etióp újszülött, úgy nézett ki.
Döntést hoztunk: újra cumisüveg és kiegészítésnek tápszer. Lizus a döntésünk eredményeképp szépen elkezdett gyarapodni, kigömbölyödni (értsd: már nem lóg szegénykén a bőre), élénkebb és boldogabb baba, mint amikor próbáltuk megélni a Szoptatás Csodáját.
Igazából az az időszak csak két embernek nem volt jó: Lizának és nekem. Ő nem jutott elég táplálékhoz, én meg végigbőgtem egy pár szoptatást és a köztes időszakot. Nem hiszem, hogy a sírógörcsök sokat segítenek a tejtermelés fokozásában…
