Sötét telepszik a házra,
Hegyre, völgyre, fűre, fára.
Az emberek lefekszenek,
Én meg lassan felkelhetek.
Bemászok a homokba,
Nézek fel az égboltra,
Úgy látom, ma nagyon szép,
Sötét csillagos az ég.
Ott világít a Hold is,
Eltakarja egy kőris,
Feltűnik az Esthajnal
ma is elláttak maggal.
Bemegyek a kerékbe,
Úgy gondolom, megérte
Beletenni a szotyit,
Idegesítse Danit.
Ő a gazdám barátja,
Itt marad éjszakára.
„Büdös egér, menj innen!”
fanyalgott rám mérgesen.
Szóval futok, tekerek,
meg sem állok, mehetek.
A szotyi meg csak zörög,
Ahogy a kerék pörög.
Oda is jön, nézeget,
Szúrós szemmel méreget,
De nem állok le, bizony,
Jól jön még majd az izom.
Gazdám meg az ágyában
Elmerül szép álmában.
Dani csak forgolódik
És néha morgolódik.
A műszakot leadom,
Hatkor én abbahagyom,
A gazdi lassan felébred,
Frissen, üdén.. Legény ez!
Ámde Dani fáradt, nyűgös,
Ezért ÉN vagyok a bűnös!
A kótyonfittyek így járnak,
Ha beszólnak Edward-nak!
Vége is van a versnek,
Amit Edward szerzett. Meg.
Költötte I. Edward, a hörcsög, miközben fürdőhomokjában ült.
A vers I. díjat nyert a Net-Penna országos versenyen. A versenykiírás szerint a műben a következő szavaknak kellett szerepelnie: esthajnal, kótyonfitty.