Jól ment minden a golfklubban,
Volt még ott föld minden lukban.
De nem sokáig: itt túr Vendel,
Ki sok labdát lukból nyelt el.
Pálya alatt van egy üreg,
Nagy és tágas, de nem öreg,
Vendel túrta, Vendel ásta,
Ez lett a labda-kincstára.
Alagút megy minden lukba,
Pályaszerte hosszan fúrta,
Minden járat hozzá vezet,
Labdáit így szerezte meg.
Pszichikai kórkép nála,
Szerelmes a golflabdába.
A golfozók nem értették,
Hová tűnik e “nagy érték”.
Merthogy Vendel minden lyukba
A járatát belefúrta,
Mindet egy helyre vezette:
Bele őket az üregbe!
Szokásosnál hosszabb mancsa
Labdázott, ha azt akarta.
Ugrált köztük, elbújt alá,
Tíz, húsz, harminc, több van talán.
A golfklub már majdnem csődben,
Golfkocsik meg pihenőben.
Ki itt játszik, jól ráfizet,
Lopott labdát ma már tizet.
“Tudnunk kell, hogy hová tűntek,
Talajradar rögtön jöhet!”
Mondta a klub fenntartója,
Talajradart mindjárt tolta.
Megnézték, mi van a földben:
Sok golflabda jó nagy körben.
És láttak még ott valamit…
Az egy vakond?? AZTA!! Itt?
Kiásták őt labdáival,
Azt hitte, hogy mindjárt meghal.
De az emberek nem bántották,
Se a Vendelt, se a labdát.
Elvitték az Állatkertbe,
Ott lelt aztán jó nagy helyre,
Visszakapta a labdáit,
Nem zavarta senki már itt.
Fúrt is gyorsan egy üreget,
Nagy volt, tágas és szép kerek.
A labdáit beledobta,
Játszott velük, meg nem unta.
Új lakhelyén megcsodálták:
Hogy tud dobni s kapni labdát.
Zsonglőr vakond ez, nézzétek,
Bevételt hoz majd tinéktek!
A vers a 2022-es ÍRÓ-DEÁK országos vers- és novellaíró pályázat 2. helyezettje a 10-14 évesek vers kategóriájában.