Egy öreg görény foszlott szőrű,
Mindent látott mi gyönyörű,
Csak egy dolog kellett még öreg szemének,
Egy kutat akart látni, hogy a fene enné meg.
Sikerült is Budán délben
Hegyek közti szép medrében,
Egy kutat találnia,
Jó volt azt is látnia.
Felmászott rá, s belenézett a
Tükrébe az édes víznek,
S örömmel mondta:
Most már meghalhatok, Olga!
S elhulla az öreg görény,
Olga sírt bolyhos ölén,
Bár szép halála volt férjének,
Siratták őt a menyétek.
A vers egyszerű kísérőszövegként készült a „Középpontban a képregény – Ásótól a vitrinig” képregény-pályázathoz, és végül különdíjat ért.